Yoko Sakurai cikke, amely a Nikkei újság címlapján jelent meg 2018. augusztus 6-án, olyan cikk, amelyet minden japán állampolgárnak el kellene olvasnia, aki tud nyomtatott formában olvasni.
Minden japán állampolgárnak, aki olvassa ezt a cikket, fejet kell hajtania a gondolatra, hogy itt van egy igazi hazafi, egy nő, és a mi rangidősünk.
A szövegben a főcímen kívül a hangsúly az enyém.
A Kan Naoto-kormány és annak ikertestvére
Júliusban, a helyenként 41 fokot is meghaladó, szokatlanul magas hőmérséklet közepette a kormány elfogadta a 2030-ra és 2050-re vonatkozó ötödik alapvető energetikai tervről (az ötödik terv) szóló kabinethatározatot.
A 30 év múlva lejáró japán-amerikai nukleáris megállapodást is automatikusan meghosszabbították.
Ezzel összefüggésben a Japán Atomenergia Bizottság bejelentette, hogy új irányelvei alapján „csökkenteni fogja a birtokában lévő plutónium mennyiségét”. Yoshiaki Oka elnök aggodalmát fejezte ki a 47 tonnát meghaladó jelenlegi plutóniummennyiség miatt.
Bár a nagyközönség számára ez egy bonyolult kérdés, de ez egy kritikus kérdés azzal kapcsolatban, hogy Japán továbbra is biztosítani tudja-e a stabil áramellátást, ami a gazdag és biztonságos életmód alapja.
Az energiapolitikára vetett pillantás meglepő dolgot tár fel.
Az LDP-Komeito koalíciós kormány politikája megegyezik a Naoto Kan vezette korábbi Japán Demokrata Párt kormány politikájával.
Az LDP-Komeito koalíciós kormány a Kan-kormány alapvető politikáit örökölte, és a mai napig követi azokat.
Energiapolitikája, amely megegyezik a Kan-kormány atomenergia-ellenes ideológiájával, már megbukott.
Az ötödik terv, amelynek az volt a célja, hogy hazánk jövőjét szem előtt tartsa, maga is megvalósíthatatlan.
Az Ötödik Terv 2030-ra az összes energiaforrás 22-24%-ára kívánja növelni a nap- és szélenergiából származó megújuló energia felhasználását, és ezzel elsődleges energiaforrássá tenni azt oly módon, hogy az megfeleljen a két követelménynek, vagyis hogy kormányzati támogatások és kedvezményes elbánás nélkül gazdaságilag függetlenné váljon, és a dekarbonizáció aduászává váljon.
A napenergia 4,4%-ot tesz ki, a szélenergia pedig 0,6%-ot.
A megújuló energia a jövő elsődleges energiaforrásaként fontos, és úgy vélem, hogy a nemzeti stratégia egyik pilléreként a K+F-re (kutatás és fejlesztés) kell összpontosítanunk.
A meteorológia és a gazdaság szempontjából azonban nehéz az olyan ingadozó energiaforrásokat, mint a nap- és szélenergia, rövidesen elsődleges energiaforrássá tenni.
Láthatunk-e kiutat az elkövetkező 10 évben?
A szakértők pesszimisták ezzel kapcsolatban.
A megújuló energiát a távoli jövő céljaként kell pozícionálni. Az atomenergia viszont olyan energiaforrás, amely azonnal rendelkezésre áll.
Az ötödik terv azonban nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Csupán azt mondja ki, hogy a kormány a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni fogja az atomenergiától való függőséget, majd a biztonság javítása után újraindítja az atomerőműveket.
A tervtervezetben 20-22%-os célt jelöltek meg, de ezt törölték.
Ha ezt a fent említett plutóniumcsökkentési politikával együtt vesszük figyelembe, Japánnak elkerülhetetlenül növelnie kell a fosszilis tüzelőanyagoktól, például a széntől való függőségét, hogy ellensúlyozza a megújuló energiaforrások instabil kínálatát.
A világ 200 legfejlettebb atomerőművének üzemeltetésére vonatkozó tervei mellett Kína azt is bejelentette, hogy 143 helyszínen 200 000 kW teljesítményű kis moduláris reaktorokat (SMR) fog építeni, hogy drasztikusan csökkentse a helyi hőellátáshoz felhasznált szén felhasználását.
Miközben Kína és a világ többi része arra törekszik, hogy országait a fejlett atomenergiára építse, vajon Japán lesz az egyetlen ország, amely teljesen felhagy ezzel a megközelítéssel?
Japán atomenergia-politikáját szó szerint gyökerestől tépik le.
Japán uránt importált az Egyesült Államokból és más országokból, és az atomreaktorokban használt urán üzemanyag feldolgozásával plutóniumot nyert ki.
A nukleáris üzemanyagciklus újrahasznosítja az atomi fűtőanyagot a Monju gyors szaporítóreaktor prototípusában (Fukui prefektúrában) és a közönséges könnyűvizes reaktorokban (plutónium-thermikus).
Japán nukleáris politikája erre épül.
Azonban már eldőlt, hogy a Monju-t leállítják.
A nukleáris üzemanyagciklus fenntartásának egyetlen módja a plutónium-termikus reaktorok használata.
Csak négy újraindított atomerőmű lehet plutóniumtermikus.
Ezen erőművek mindegyike évente 0,4 tonna plutóniumot fogyaszt.
Amint az Aomori prefektúrában található Rokkasho újrafeldolgozó üzem, amely várhatóan három éven belül elkészül, megkezdi működését, évente 8 tonna plutóniumot fog kinyerni a kiégett nukleáris fűtőelemekből.
Ennek eredményeképpen vita folyik arról, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemek újrafeldolgozását ne végezzék el, vagy korlátozzák az újrafeldolgozást, hogy teljesítsék az atomenergia-bizottság „ígéretét” a plutóniumkészletek csökkentésére.
A Nukleáris Bizottság politikája a japán nukleáris üzemanyagciklus megszakításával véget vethet az atomenergia-iparnak.
Kan pontosan erre törekszik.
Tökéletesen átfedésben van Kan tervével.
A megújuló energiáért jelentős terhet ró az emberekre, kudarcot vall az atomenergia-politikában, aránytalanul nagy mértékben támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagokra, például a szénre, és Japánt a CO2 egyik legnagyobb kibocsátójává teszi.
Miért taszítják országunkat erre az ostoba útra?
Miközben a Japán-USA nukleáris megállapodás automatikusan meghosszabbodott, olyan információk repkedtek ide-oda, mint „Japán 47 tonnás plutóniumkészlete”, „körülbelül 6000 atombombához elegendő”, és „a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázata”, mind a japán, mind az amerikai oldalról.
Ezek az információk azonban nem pontosak.
A Japán birtokában lévő 47 tonna plutónium reaktorméretű plutónium, és összetétele és tisztasága jelentősen eltér a fegyverminőségű plutóniumétól, amelyből atomfegyvereket lehet készíteni.
Az Egyesült Királyság és Franciaország a japán plutóniumból mintegy 36 tonnát dolgozott fel és tárolt.
Emellett a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrei a Rokkasho újrafeldolgozó üzemben állomásoznak, és Japán szigorú ellenőrzés alatt áll.
Tudományosan és fizikailag lehetetlen, hogy Japán atombombát építsen.
Semmi baj nincs azzal, hogy Japán plutóniummal rendelkezik.
A probléma megoldásának egyetlen módja az újrafeldolgozó üzem működtetése és a nukleáris üzemanyagciklus befejezése.
Ennek ellenére Japán meghunyászkodott a pontatlan vagy szándékosan félrevezető információkkal szemben.
Amikor bejelentették, hogy a Japán-USA nukleáris megállapodás automatikusan meghosszabbodik, a média azonnal „a nemzetközi közösség aggodalmairól” számolt be.
Az NHK kommentátora, Noriyuki Mizuno még odáig is elment, hogy azt állította, hogy „Kína és Észak-Korea kifejezetten megnevezte Japánt, mint olyan országot, amely potenciálisan képes nukleáris fegyvereket kifejleszteni” (a „Jiron Kouron” augusztus 1-jei számában).
Az ilyen jellegű információk célja az újrafeldolgozó üzem bezárásának kikényszerítése, a nukleáris üzemanyagciklus tönkretétele és Japán egész atomenergia-iparának eltemetése.
A japán energiapolitikáért felelős Abe-kormányzatnak tisztában kellene lennie azzal, hogy Japán jövője veszélyben van az atomenergia-ellenes információk miatt, és dolgoznia kellene energiapolitikájának átalakításán.
Concerto for Violin and Orchestra in D Op. 77 (1987 Remastered Version) : II. Adagio
