Tisztelem az isteneket és Buddhát, de nem támaszkodom rájuk. 2011/3/24
Tegnap este korábban feküdtem le, és korábban ébredtem a szokásosnál.
A tévét nézve arra gondoltam, hogy eddig a televízió (főleg a kereskedelmi tévék) tele volt politikusok sajtótájékoztatóival és rögtönzött interjúival, és az öt nagy tévécsatorna és az újságíró társaságok mind nyüzsögtek, hogy tudósítsanak róluk. Aztán ott vannak a vígjátékshow-k.
Még ha a varietéműsorokat komédiaként definiáljuk is, nincs nagy különbség.
Aztán ott vannak a sablonos drámák.
Japánban olyan cégek csoportja van, amelyek különböző területeken a világpiac legnagyobb részét foglalják el.
Ezek a vállalatok éjjel-nappal keményen dolgoznak szerte a világon, és ők a nemzet magja.
Ha a végletekig akarnánk vinni a dolgot, azt mondhatnánk, hogy a politika segíti ezeknek a vállalatoknak és különböző dolgozóiknak a tevékenységét.
Az az elképzelés, hogy a kormány az emberek felett áll, a szekeret a ló elé teszi.
A rendőrségre azért van szükség, mert az emberi természetből fakad, hogy a gazemberek létezését nem akarja megszüntetni.
Lényegében ők egy szükséges rossz.
Ha azonban a rendőrség és az ügyészek abba az irányba mennének el, hogy azt mondják, ők azok, akik az országot csinálják, akkor az lenne a vég.
Az természetes, hogy egy házőrző ugat, de az nem lehet, hogy az alkóv közepén ülve azt higgyék, hogy ők a gazda.
Ugyanez mondható el az országról is.
Minden munkás, akinek a munkája megtermeli az emberek számára az élelmet és a profitot, az úr, és nem lenne túlzás azokat, akik a munkások által befizetett adókból esznek, házőrzőnek nevezni.
(Az állam őrkutya, hogy megvédje saját országának munkásait) ... a ma reggeli töprengéseim.
Nekik csak a politikusok arca és a vígjátékaik vannak, a férjeiknek pedig nincs életük.
Mit csinálnak az urak?
Milyen problémáik vannak?
Milyen most a helyzet külföldön?
Mit gondolnak más országok?
Hol vannak az üzleti lehetőségek?
stb.
Jelentős mennyiségű közvetítendő anyagnak kell lennie.
Ráadásul a gazdaság egy élő dolog, amely naponta változik, így végtelen mennyiségű anyagot kell lefedni, olyannyira, hogy lehetetlen lépést tartani a műsorok készítésével.
Továbbá beszélnünk kell az emberi filozófiáról és elvekről is, mint az üzleti élet kiindulópontjáról.
A televíziónak és az újságoknak olyan forgalmas munkahelyeknek kellene lenniük, ahol nincs idő megállni.
Ha egyáltalán nem látod a főnököt, és csak az őrkutyát és a szórakoztató művészeket látod, akkor természetes, hogy nem fogod látni, mit kell csinálni.
Még a dolgozók és az elit is, akik a munkájukat végzik, miközben a nagy egészet figyelik, a munkaerő kevesebb mint 10%-át teszik ki, és 90%-uk csak azt látja, ami a saját területükön történik.
A média szerepe az, hogy beszámoljon a japán helyzetről (minden területre kiterjedően), a más országokban uralkodó helyzetről, a végrehajtott politikák történetéről, az ebből fakadó közhangulatról stb.
Húsz vagy több év, amikor csak a politikusok és komikusok arcát mutatták, azt a Japánt eredményezte, amely március 11-e előtt létezett.
Ez az a Japán, amely a fejlett országok történetének első hosszú távú deflációjába süllyedt.
Az egyetlen energikus emberek a politikusok, a komikusok és a tévés emberek voltak, és ez az oka.
Ha nem tudod magad őszintének beállítani és helyesen érzékelni a világot, az életed olyan lesz, mint a sötétségben leselkedő démonok és szörnyek.
Mindenféle gonoszság fog bekúszni, és nem csak az egyetlen életedet fogod elpazarolni, de a végén nem lesz más, csak háború.
Musashi Miyamoto mondta:
„Tisztelem Istent és Buddhát, de nem támaszkodom rájuk.”
A nukleáris baleset ember okozta katasztrófa volt. 2011/3/25
Minden olvasómnak most azonnal el kellene olvasnia az Asahi Weekly-t.
Feltételezzük, hogy velem ellentétben önök jól bánnak a számítógépekkel.
Ebben az esetben el kellene kezdeniük a közvélemény formálását, hogy Kan Naotót azonnali lemondásra bírják, minden honlapon megismertessék ennek a felháborító embernek a valódi természetét, és adjanak neki menetparancsot.
Olvasóim biztosan tudják, hogy én voltam az első ember Japánban, aki rámutatott, hogy a földrengés utáni ellenőrzés felháborító és végzetes volt.
Én voltam az első, aki azt is megírta, hogy ez nem jó a tavaly szeptemberi Japán Demokrata Párti választások után, és én voltam az is, aki 150%-ig biztos voltam abban, hogy a világbajnokság soha nem jön Japánba.
Kérem, olvassa el az „Asahi Weekly” ma kapható „A japán népet nyomorba döntő »rompalota« belső története” című cikket: A fukusimai nukleáris baleset „ember okozta katasztrófa”!
Nincs itt az ideje, hogy a nehézségek miatt panaszkodjunk.
A tények és az igazság úgy alakultak, ahogyan azt feltételeztem.
„Gyilkos kabinetnek” neveztem el, ami pontosan az volt.
Nincs szükség arra, hogy tovább tartsuk magunkat.
Engem is kegyetlenül elválasztottak anyámtól, akit mindenkinél jobban szerettem.
Ezért tartózkodtam attól, hogy beszéljek, de nem ez a lényeg.
Ez egy szörnyű történet.
Magától értetődik, hogy ki veszi át a gyeplőt ezután.
Sőt, még a nagy újságok szerkesztőségi tagjai is tudnak róla, akik az elmúlt két évben bűnrészesek voltak ebben a felháborító helyzetben.
Nem tudnak semmit sem mondani.
Néhányan önök közül is kellemetlenül érzik magukat, amikor a média vezet.
Még engem is elhitették, hogy Takashi Tachibanának igaza volt a Kakuei Tanaka miatti harminc évvel ezelőtti felháborodásban.
Az, ahogyan a média vezet minket, valóban ijesztő.
Ha még mindig érzi ezt a kellemetlen érzést, kérem, bízzon a belső szememben.
Ahogy már mondtam,
a dolgozók 90%-a soha nem fogja félrevezetni az országot.
Mindig az elit 10%-a vezeti félre az országot.
Az elit hibás minden bűntettért, amit elkövet, akár tudatosan, akár öntudatlanul.
Olvasóim meg fogják érteni, amit már sokszor leírtam.
Azonban ez az ember, Naoto Kan volt az, aki - ahogyan azt már korábban is feltételeztem - ebbe a helyzetbe vezetett minket.
Ahogy a Japán Demokrata Párt egyik középszintű tagja mondta, „megérdemelte az ezer halált”, mert ő az a fajta ember, akiről írtam.
Ennek eredménye a jelenlegi helyzet Fukusima prefektúrában.
De ez még nem minden.
Mint mindannyian tudják, több tízezer idősebb felnőtt, fiatal és idős, akik ilyen tisztességesnek mutatkoztak a világnak, több mint egy héten keresztül, és most már második hete ilyen nehéz körülményeket kellett elviselniük, éppen ennek az embernek a természete miatt.
Most nincs itt az ideje az érzelgősségnek vagy az együttérzésnek.
Tétovázásunk csak súlyos veszteségeket és károkat fog okozni hazánknak.
Korábban volt egy sajtótájékoztató a miniszterelnökkel, de miért nem tud ilyen helyzetben olyan beszédet mondani, amely megérinti az emberek szívét?
Ő nem egy államférfi.
Nem, az a tény, hogy az igazságot tökéletesen igazolta ma az Asahi Weekly.
Ilyen tényekkel szemben, ha nagy beszédet mondana, akkor abszolút csaló és igazi gazember lenne, tehát kizárt, hogy ilyet mondjon.
Nem mondhatná ezt olyan emberként, aki továbbra is ilyen inkompetens dolgokat csinál.
A bürokraták elkerülhetetlenül követik a precedenst, vagy kerülik a felelősséget.
Ennek okai a fentiekben említettek.
A politikusoknak persze van tapasztalatuk, rálátásuk, megrögzött véleményük és filozófiájuk.
Ők mindig a nemzeti érdekeket, a vagyont és az embereket védik, és a népért halnak meg, nem önmagukért.
Vásárolj és kész
2010/10/25 p114
Amint arra „A civilizáció forgatagában” rámutattam, a Nikkei újság jelentése szerint a külföldi befektetők a teljes kibocsátott részvényállomány 30%-át birtokolják, mintegy 300 billió jen értékben.
Ez 88 billió jen.
Ez csak 88 billió jen.
Nincs szükség arra, hogy ez a 30% shortolásnak legyen kitéve és elsorvadjon.
Hogy egy shōjo manga módjára fogalmazzak, „vedd meg és végezz vele”.
Nem kétséges, hogy a részvényárfolyamok zuhanása véget ér, és a japán részvények „menedékké válnak a vihar elől” (Shelter From The Storm by Bob Dylan), ami a mostani helyzet teljes ellentéte.
Jelenleg értéktelen papírként kezelik őket, de olyan platina papírrá fognak válni, amely méltó Japán és különösen a nagyvállalatai kiválóságához.
Minden alkalommal, amikor tőkét emelnek, az eseményalapok erőteljes shortolásnak vannak kitéve, és a részvények árfolyama 20%-kal esik nagyon rövid idő alatt.
Ráadásul az általuk tervezett tőkebevonás összegét lefelé módosítják. Ennek a nevetséges helyzetnek, amikor a külföldi tőke folyamatosan eltiporja őket, véget kell vetni.
Marad az, amit már sokszor említettem: a médiának azonnal változtatnia kell az idióta, alacsony színvonalon való működésmódján.
A kormánynak és a magánszektornak együtt kell működnie, hogy megmutassák nemzetünk dolgozóinak szorgalmát, akik a világ legszorgalmasabb és legjobban képzett dolgozói közé tartoznak.
Ki kell használnunk országunk egyedülálló adottságait, amely a világ legintelligensebb embereivel és a legmagasabb oktatási színvonallal rendelkezik, és az Egyesült Államokat kiegészítő gazdasági szuperhatalomként még 170 évig vezetnünk kell a világot.
Azonnal véget kell vetni annak a komikus helyzetnek, amelyben az olyan emberek, mint Takashi Tachibana, Hiroshi Hoshi és az ügyészek valahogyan képviselik hazánkat, és továbbra is aláássák a nemzeti erőt.
Az ügyészek csupán a kormány egyik karja és egy olyan embercsoport, akiket jól megfizetnek az adóinkból.
Országunk 90%-a csodálatos munkavállalókból áll, akik szorgalmasak, finom érzékenységgel rendelkeznek, és rendkívül motiváltak az intellektuális fejlődésre.
A 10%-os elit azért van, hogy ezt a fantasztikus nemzetet szolgálja.
Ők éjjel-nappal, saját magukra nem gondolva, a nép szolgálatára használják felsőbbrendű intellektusukat.
Nem szabad elfelejteniük, hogy munkájukért évente több mint 10 millió jent kapnak.
Azoknak, akik figyelemre méltó munkát végeztek a nemzeti érdekek érdekében, még magasabb fizetést kellene adni, mint amilyen magas fizetést most az ügyészeknek fizetnek, és arra kellene rávenni őket, hogy életük végéig szolgálják az országot.
Vannak bürokraták (és az ügyészek is bürokraták), akik olyan dolgokra gondolnak, mint a titkos alapok és az a gyakorlat, hogy a hivatalnokok a közszolgálatból való nyugdíjba vonulás után kényelmes állásokat vállalnak a magánszektorban.
Meg kell változtatniuk a bürokraták gondolkodásmódját, akik csak a saját érdekeikre gondolnak, azt állítva, hogy precedenseket követnek.
Úgy gondolom, hogy Japánnak, egy olyan országnak, ahol a „civilizáció forgótányérja” mintha a 20. század végét jelezné, meg kellene tennie ezeket a dolgokat.
Ez az a szerep, amelyet Japánnak a világban játszania kellene.
Csak 88 billió jen mozgatásával olyan kapitalizmust hozhatunk létre, amely nem a 20. századi kapitalizmus egoizmusa, hanem olyan kapitalizmust, amely nagymértékben csökkenti a 21. században a demokráciával való konfliktust.
Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor Japán képes lesz arra, hogy a következő 20 évben bepótolja „Japán elvesztett 20 évét”.
Az értékes nemzeti vagyon és a személyes vagyon, amely a háború után értékes munkaszellemről tanúbizonyságot tevő időseink és a hozzám hasonló, 40 éven át lóhalálában dolgozó emberek munkájának gyümölcse, még mindig több mint 1400 billió jent ér.
Még mindig van 500 billió jenünk, amit el kell költenünk.
Néhány tévéállomás alkalmazottját leszámítva, akik csak szórakoznak, meggyőződésem, hogy országunkban senki sem szeret keményen dolgozni.
Épp ellenkezőleg, országunkban hemzsegnek a fiatalok és a polgárok, akik alig várják, hogy dolgozhassanak.
Ez az igazság Japánról, egy olyan országról, amelyet nagyon szeretek.
2024/12/8 in kyoto
